Hasznos információk

Fogászati státusz felmérés: Az első személyes konzultáció alkalmával felmérjük:

• az arc morfológiáját és szimmetriáját;
• a fogak helyzetét;
• az állkapcsok egymáshoz való viszonyát, a harapás típusát;
• a fogak állapotát;
• a páciens tartását, a fejnek a gerincoszlophoz viszonyított helyzetét. Beleegyezés esetén fotódokumentáció készül a kiinduló helyzetről.

Teleröntgen, panoráma, PA felvétel: A koponya különböző irányú röntgen felvételei, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy minél pontosabb képet kapjunk az Ön fogainak kiinduló helyzetéről.

Fogászati lenyomatvétel: Egy műanyagból készült „kanalat” – ami inkább egy patkóra hasonlít – megtöltünk lenyomatanyaggal, majd ráhelyezzük az alsó, illetve felső fogsorra. Ez az anyag néhány perc alatt megszilárdul, pontosan megmutatva a fogak elhelyezkedését, formáját és magasságát. Ezt követően kiöntjük a fogsor mintáját gipszből. Fájdalommentes és gyors eljárás.

Kezelési terv: Fenti vizsgálatok összességéből állítjuk össze a személyre szabott kezelési javaslat tervét. Közösen átbeszéljük a lehetőségeket, és kiválasztjuk azt a kezelési módszert, amely a legkorszerűbb szakmai irányelvek alapján idomul az Ön egyedi adottságaihoz, esztétikai ízléséhez és illeszkedik az Ön napi életritmusához.

Mikor normális a harapás?

A száj csukott, nyugalmi állapotában a felső fogsor 1,5-2 mm-t takar az alsó fogsor fogaiból. Ebben az esetben nincs túlzott nyomás a fogakon és az állkapcsot sem terheli plusz erőhatás. Ettől az állapottól való bármilyen eltérés már rendellenesnek számít.

Melyek a leggyakoribb harapási rendellenességek?

Distál harapás: első ránézésre úgy tűnik, hogy a felső fogsor nagyon „kiáll”. Azonban az alsó állcsúcs helyzete mutatja azt, hogy az alsó fogsor hátrább csúszott helyzete okozza az eltérést.

Mélyharapás: a distál harapás egyik fajtája, amikor a felső metszőfogak az alsó fogakat teljesen elfedik.

Bulldogharapás: az alsó fogsor a felső fogsor előtt helyezkedik el.

Keresztharapás: akár egy fogat, de egy egész oldalt is érinthet. Ilyenkor az alsó fogsor ezen szakasza a felső előtt helyezkedik el.

Nyitott harapás: a hátsó vagy az elülső fogak nem találkoznak, ezáltal rés van köztük.

állkapocs – A felső és az alsó állcsont együttese.

átfedés – A felső metszőfogak és az alsó metszőfogak fedése, ideális esetben 1-2 mm.

bölcsesség fog – A harmadik nagyőrlő, mely általában 16 éves kor felett tör elő. Korábban a felnőttkorba lépéssel kapcsolták össze, igen sok fogszabályozási probléma okozója.

bruxizmus – A fogak önkéntelen csikorgatása, összeszorítása. Legtöbbször alvás során jelentkezik, de ritkán éber állapotban is előfordul. Általában stresszel, feszültséggel magyarázzák, de sok esetben harapási rendellenesség áll a hátterében.

dentális okklúzió – Azt mutatja, hogy a felső fogak hogyan érintkeznek az alsó fogakkal. Lehet statikus és dinamikus helyzetét is vizsgálni.

első fogak – A négy metszőfog és a két szemfog. Ezek láthatók beszéd közben és ezeket használjuk az étel harapására, úgynevezett szaggatásra és tépésre.

egymást részlegesen fedő fogak – Helyhiány miatti torlódás esetén a fogak számára nincs elegendő hely, ezért részben takarják egymást.

Felszerelés: A rögzített fogszabályozó kezelés során használatos bracketek (apró négyzet alakú eszköz) ragasztóval történő felhelyezése a fogakra, és az ívek bekötése.

Szeparáló vagy tágító: Gumigyűrűk, amelyek beférnek a fogak közé, és a fogászati gyűrűk felhelyezéséhez szükséges hely kialakítására szolgálnak. A fogszabályozó felhelyezése előtt néhány órával vagy egy-két nappal alkalmazzuk.

Fogszabályozó ív: Egy olyan huzal, amelyet a bracketek tartanak a helyén, és a fog mozgását irányító vezetősínként működik. Rendszeres cseréjével mozgathatók a fogak.

Ligatúra: Apró gumigyűrűk vagy fémdrótok, amelyek a fogszabályozó ívet a helyén tartják. A gumik többféle színben léteznek.

Aktiválás: A fogszabályozó készülék ellenőrzését, állítását jelenti. Ez lehet az ívek és gumik cseréje, a bracketek újra pozícionálása, de lehet csak egy kontroll is, amikor „látszólag” semmilyen változás nem történik a fogszabályzón. Utóbbinak is igen nagy szerepe van, mert ilyenkor ellenőrzi a fogszabályozó szakorvos, hogy minden rendben halad-e, szükség van-e beavatkozásra?

Fogászati viasz: Nem toxikus viasz, amelyet a bracketek vagy huzalok fölé tehet a páciens az irritáció enyhítésére. A fogszabályozó kezelés megkezdésekor ellátjuk vele pácienseinket.

Leszerelés: A fogszabályozó készülék eltávolítása és a fogak dentálhigiéniai tisztítása.

Helyfenntartó készülék: A rögzített fogszabályozó leszerelését követően a fogak stabilizálására szolgáló, kivehető készülék. Egyes esetekben rögzített helyfenntartó készüléket is alkalmazunk, amely általában az alsó vagy felső fogak hátsó részére felragasztott ív.

Rögzített (multibond) fogszabályozó készülékek-külső rögzítéssel

A fogak külső felszínén kerülnek rögzítésre a bracketek. Ezek készülhetnek fémből, porcelánból, illetve léteznek ezek önligírozó változatai is. A bracketekre kerül az ív, ami a fogak mozgatásához szükséges. A kezelés folyamán a lágyabb ívektől haladunk az egyre erősebbek felé. Kiegészítésként gumiligatúra is alkalmazható.

Lingual technika, “belső” fogszabályozás

Olyan rögzített fogszabályozó, ahol a bracketek és a drótívek a fogak belső, nyelv felőli felszínén vannak elhelyezve. Kívülről nem látható. Viseletük először kényelmetlen lehet, de később megszokható. Általában hosszabb a kezelési idő és a tisztán tartása nagyobb odafigyelést igényel.

Láthatatlan fogszabályozás- aligner típusú fogszabályozó

A páciens fogazatáról vett lenyomat alapján egyénre szabott átlátszó sínek készülnek, melyeket a legalább napi 20 órában ajánlott viselni. A kezelés ideje és a sínek száma függ a kezdeti rendellenesség mértékétől.

Funkcionális tréner

Első ránézésre egy egyszerű gumidarabnak tűnő kivető fogszabályozó készülék, mely fontos szerepet játszik a gyermekkori fogszabályozásban. Már 5 éves kortól alkalmazható. Jó hatással van a szájlégzésről az orrlégzésre való visszaszoktatásban, a megfelelően széles és kerek fogív beállításában és az ajakizmok megfelelő funkcióinak elérésében.

Hyrax készülék

A rögzített fogszabályozás bevezető szakasza lehet, mellyel a felső állcsontot tágítjuk. A rágófogakra helyezzük fel a készüléket, amelyet minden nap aktiválni szükséges, ebben a szülők együttműködését kérjük. A kezelés ezen aktív szakasza néhány hetet igényel, majd egy kb. 3 hónapos várakozó időszak követ. Használata pubertáskor előtt javasolt.

Hybrid Hyrax készülék.

Ez egy olyan korszerű megoldás, amelynek során a szájpadra rögzítjük a tágító készüléket. Ez járhat némi kellemetlenséggel, de néhány nap alatt jól tolerálható. 2-3 hétig tágítjuk a felső állcsontot, majd 5 hónap stabilizáslás következik. Ez idő alatt a kiegészítő rögzített fogszabályzó is felkerül.

Együtt vagy külön a beszédfejlesztés rögös útján?

Néhány speciális fogazati problémánál szükséges logopédus szakember bevonása a kezelésbe, az egyik ilyen eltérés a nyelvlökéses nyelés. Ebben az esetben a nyelv nem végzi el a szükséges felfelé irányuló mozdulatot, hanem a fogsorok közé csúszik, miközben nagy erőt fejt ki a fogakra és az izmok közötti egyensúly megborul. Rés alakul ki az alsó és a felső fogív között, ez pedig hangképzési és beszédfejlődési zavart okozhat.

Kihez forduljak ebben az esetben? A kezelés a fogszabályozó szakorvos és a logopédus együttes feladata.

Mi a megoldás? Mivel a felső állcsont általában szűk, és nincs elegendő hely a nyelv szabályos mozgása számára, ezért ennek tágításával érdemes kezdeni. Két megoldás közül lehet választani, az egyik egy szilikon tréner, a másik egy rögzített tágító készülék. A következő fázisban szükséges a logopédus közreműködése is a helyes nyelés és beszéd kialakításában.

A közös munka gyümölcse pedig a szép mosoly és beszéd együttese!

Sokan kérdezték tőlünk, hogy csak gyermekek látogathatják-e ingyenes fogszabályozási konzultációnkat.

Természetesen minél előbb vesszük észre a problémát, annál nagyobb esély van a korrigálásra, de a Malomkerti Fogászatban felnőtt és gyermek pácienseinket egyaránt szeretettel várjuk. Igyekszünk mindenkinek megtalálni az ideális megoldást!

Célunk, hogy mindenki szívesen térjen be hozzánk életkortól függetlenül, és konzultációnk során minden kérdésükre választ kapjanak, legvégül pedig magabiztos mosollyal távozzanak!

Az első tejfogak általában 6 hónapos kor körül bújnak elő, ezek leggyakrabban az alsó fogsor két középső metszőfoga és 3 éves korig általában a legtöbb tejfog kinő, de a természet sokszor tartogat meglepetéseket!

A tejfogak fő funkciója, hogy a lehetővé tegyék az első szilárd étel elfogyasztását, de fontosak a beszéd, a hangok megformálásának tanulási folyamatában, illetve szerepet játszanak az állkapcsok megfelelő növekedésében is.

A korai ápolás nagyon fontos, mert az elhanyagolt tejfogak a kisded egész életére kihatással lehetnek. Ha a tejfogat ki kell húzni, nem képes fenntartani a helyet az állkapocsban a maradó fog számára. E miatt a későbbiekben a maradó fogaknak nem marad elég hely, fogtorlódás illetve egyéb más harapási rendellenesség alakulhat ki, melyet később fogszabályozással szükséges orvosolni.

Ha a tejfogak szuvasodásnak indult még akkor sincs semmi veszve! A szuvas fogrész eltávolítható és szükség esetén fogtömést is lehet alkalmazni.

Elengedhetetlen már kisdedkorban a fogak megfelelő ápolása, melyet sokáig együtt a szülővel játékosan, de alaposan kell végezni. Fontos a gyermekek rágásra való tanítása, igyekezzünk minél több nyers ételt megismertetni csöppségünkkel. Cukros üdítőket, tömény gyümölcslevet ne kínáljunk számára, hiszen a gyümölcslevek magas savtartalma szintén roncsolja a fogzománcot!

Az egészséges, szép mosoly alapja a makulátlan tejfogsor, ezért ügyeljünk a legkisebbek fogainak épségére!

Élete első éveiben a legtöbb kisbaba szopja az ujját, sőt már magzati korban is megfigyelhető az ultrahang-felvételeken. A szopóreflex elengedhetetlen az arc és a száj izmainak fejlődéséhez, a helyes légzés és nyelés kialakulásához. Ezzel a mozdulatsorral nyugtatja, altatja magát a kisbaba, sőt még a fránya fogzási fájdalomra is jó hatással van!

4-5 éves korra azonban magától megszűnik a legtöbb kisded esetén, hiszen ilyenkor már másra használja a kezét, játszik vele, pakolászik…

Mikor okozhat gondot?

Ha 5-6 éves kor felett napi rendszerességgel, több órán át fennáll az ujjszopás. Ekkor nem csak a fogakra, hanem az állkapocs fejlődésére is kihathat. Kialakulhat az úgynevezett nyitott harapás, azaz amikor a felső és alsó állkapocs metszőfogai nem érintkeznek, illetve a nyelvlökéses nyelés, amikor beszéd során a nyelv mindig „előre kandikál” a két fogsor közé. Mindezek másodlagosan beszédfejlődési anomáliákat is okozhatnak.

Jó megoldást jelenthet ebben az életkorban a myofunkcionális tréner, melyet rendelőnkben is gyakorta alkalmazunk. Ez egy szilikonból készült patkó alakú eszköz, amelynek íveibe a felső és alsó fogsort illeszti a gyermek, majd az ajkakat becsukva szívja. Segítségével helyes irányba terelhetjük az állcsontok és a nyelés fejlődését, és nem utolsó sorban, ha a szájban van éjszaka a tréner a kis ujjacska már nem fér oda.

A felnőtt magyar lakosság 80 százaléka érintett valamilyen súlyosságú fogágybetegségben, ami azért jelentős, mert hazánkban ez a fogak elvesztésének fő oka. Az ínygyulladás pedig a fogágybetegség előfutára. Nem megfelelő szájhigiénia mellett bárkinél kialakulhat ínygyulladás, tinédzser korban pedig a hormonális változások méginkább elősegítik ezt.

A késő éjszakáig fent maradó kamaszok általában nem kelnek korán, így sokszor kihagyják a reggelit, netán a fogmosást is. A napközbeni cukros, szénavas italok és az alacsony rosttartalmú ételek sem kedveznek a fogaiknak. Ebben az életkorban gyakori a fogszabályozó kezelés, ekkor is gondot kell fordítani arra, hogy a készülék alatt ne romoljanak el a fogak.

Mindez elkerülhető napi kétszeri alapos fogmosással és időszakos dentálhigiéniai kezeléssel egybekötött fogorvosi kontrollal. Nagyon fontos a nyers, rágást igénylő ételek fogyasztása, ami egyéb jótékony hatásain túl a fogak természetes tisztításához is hozzájárul.

A tinédzserek szájápolása különösen fontos, hiszen ekkor sajátítják el leghatékonyabban a megfelelő fogápolási rutint, aminek köszönhetően akár életük végéig egészséges fogazattal büszkélkedhetnek.

A rossz lehelet sok embernek okoz kellemetlenséget, napi nehézséget a társas kapcsolatokban.

Legtöbbször eredetét a szájban keressük, ami részben igaz is. A nem megfelelő szájhigiénia, a fogszuvasodás, illetve a nagy mennyiségű fogkőképződés is fellehető az okok között.

Amiről azonban kevés szó esik, hogy ezek mellett gyomorproblémák, emésztési rendellenességek, sőt nagyon gyakran a gyomorsav termelődés egyensúlyának felborulása ugyanúgy felelőssé tehető. Kezdetnek érdemes étkezési szokásainkon változtatni és felkeresni egy erre a területre specializálódott szakembert.

Az orrüreg és az orrmelléküregek a garat közvetítésével közvetlen kapcsolatban állnak szájüreggel, ezért az orrmelléküregek fertőzéses vagy nem fertőzéses gyulladásai is lehetnek a háttérben. Legyen szó akár egy krónikus arcüreggyulladásról, vagy allergiás folyamatról. Ilyenkor fül-orr-gégész szakorvos tud segítséget nyújtani a későbbi terápiában.

Ha acetonos leheletet észlelünk érdemes odafigyelni a folyadék-bevitelre, mert ez a kiszáradás egyik jele lehet. Azonban, ha többször is előfordul keressük fel kezelőorvosunkat, mert ez akár cukorbetegségre is utalhat.

A dentofóbia, azaz a fogorvostól való rettegés, általában egy múltból hozott rossz tapasztalásból ered. Ezenkívül a leggyakoribb oka pedig a fájdalomtól való félelem; mások pedig a kiszolgáltatottságtól, a rossz szagoktól, ízektől tartanak. Ez a magyarázat arra, hogy sokan hetekig-hónapokig halogatják, hogy elmenjenek egy-egy kezelésre.

Adunk néhány tippet, hogyan küzdheti le az esetleges félelmed!

1. A fogorvos nem bánt, igyekszik a ma elérhető legkorszerűbb és legkevésbé fájdalmas technikát alkalmazni, azért, hogy neked a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzon!
2. Kérj meg valakit, hogy kísérjen el. A rendelőnkben akár a kezelés végéig veled lehet, még akkor is, ha felnőtt vagy! Nem okoz problémát, a legfontosabb a páciens komfortérzete!
3. Tereld el a figyelmedet! Egy jó zene a kezelés alatt csodákra képes!
4. Tájékozódj a kezelés előtt! Weboldalunkon szinte mindegyik beavatkozásról olvashatsz, így nem kell attól tartanod, hogy meglepetés ér.
5. Hagyj időt magadnak a kezelés után, hogy tudj regenerálódni!

A fogszabályozás (orthodontia) a fogászatnak a legrégebben elkülönült szakterülete. Edward H. Angle már az 1900-as évek körül megalapította fogszabályozási iskoláját.

Fogszabályozás alatt a fogak, az állcsontok és az arcszerkezet rendellenességeinek diagnosztizálását, gyógyítását és megelőzését értjük.

A mai fogszabályozás már jóval túlmutat az esztétikai kezeléseken. A fogorvostudomány folyamatosan fejlődik, megújul, amit csak a folyamatos nemzetközi és hazai képzéseken való részvétellel lehet követni. A korszerű irányelvek a test egészének komplex szemléletét képviselik, ahogyan ezt mi is követjük rendelőnkben.

Dr. Nyiscsák Zoltán rendszeresen vesz részt továbbképzéseken, hogy naprakész legyen és biztos alapjait friss tudással bővítse.

A régészeti leletek tanúsága szerint már a Neander-völgyi ember is szenvedett fog- és állkapocs rendellenességektől. De először az ókori egyiptomiak jöttek rá, hogy a fogak enyhe, de rendszeres nyomás hatására a megfelelő helyzetbe hozhatók. Már Kleopátra is fogszabályzót viselt, egyes források szerint, ami ekkor a fogak köré tekert fém szálakból és állati bélből készült fonalakból állt.

A későbbiekben az ókori görögök, köztük Hippokratész következnek. Ők az állkapocsra fém lapkákat kötöttek.

A középkorban megjelent a mai rögzített készülék elődje, ami Pierre Fauchard, egy francia fogász nevéhez fűződik. Egy patkó alakú ívet használt, amit selyemszalagokkal rögzített a fogsorra.

Károly porosz herceg udvari fogásza elsőként alkalmazott mintavételi eljárást páciensei fogsorán, és ő fejlesztette ki az első kivehető fogszabályozót is.

A XX. század elején élő Edwar H. Angle egy máig aktuális szakkönyvet írt a fogak rendellenességeiről, és számtalan eszköz és technika kötődik a nevéhez.

Az 1930-as évekre két nagy irányzat alakult ki, Amerikában főként a fix, míg Európában a kivehető fogszabályozó készülékeket részesítették előnyben.

A ma is használatos bracketes, rögzített fogszabályzó az 1970-es években jelent meg. Az új, korszerű anyagoknak, technológiáknak köszönhetően a mai modern készülékek könnyen, kényelmesen viselhetők, elődeikhez képest elenyésző irritációval járnak.

A 90-es évek végén jelent meg az úgynevezett Invisalign technológia, melynek alapjait két stanfordi egyetemista tette le. A módszer lényege, hogy egy számítógépes alkalmazás segítségével műanyag síneket készítenek, melyekkel a fogakat a megfelelő irányba terelik.

A technika és a tudomány fejlődésével a fogszabályozás, csakúgy, mint a többi orvosi szakág elképesztő lehetőségek előtt áll.

A Magyar Orvosi Kamara fogorvosi tagozata által végzett kutatás szerint a magyar emberek 29 éves korukra már 5 fogukat elvesztették, és az a szám 45 éves korukra megkétszereződik, 65 éves korában pedig magyar lakosság 30 százaléka már fog nélkül él. Mindezeken túl az is sajnálatos tény, hogy a hiányzó fogak általában foghúzás áldozatává váltak.

Ezek a sokkoló adatok késztetnek bennünket arra, hogy a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordítsunk a felnövekvő lakosság szájhigiéniájára.

Gyermekünket minél korábban tanítsuk meg fogat mosni, hiszen a tejfogak ápolása az egészséges maradandó fogak alappillére. A napi kétszeri, alapos, legalább 2 percig tartó fogmosás elengedhetetlen. Számos játékos oktatóvideót is találhatunk hozzá az interneten, amellyel szerethetővé és játékossá tehető ez a sokszor unalmas feladat.

A fogakat rendszeresen szakszerű ellenőrzésnek is alá kell vetni, hiszen az apró szuvasodások könnyen orvosolhatók még a tejfogakon is. Érdemes fogszabályozó szemlélettel is átvizsgáltatni gyermekünket, hiszen egy torlódott fogazat a legalaposabb fogmosással sem tisztítható megfelelően, emiatt szükséges fogszabályozó szakember bevonása.

Végül, de nem utolsó sorban, együtt kell törekednünk arra, hogy a gyermekek ne szorongjanak a fogorvosi székben! Ehhez rendelőnkben igyekszünk barátságos, jó hangulatot biztosítani.

A pöszeségnek – azaz az anyanyelv beszédhangjainak következetesen helytelen ejtésének – számos okát és típusát különböztethetjük meg.

1. A legegyszerűbb az úgynevezett „élettani pöszeség”, amely a beszéddel és annak fejlődésével jelenik meg. Ez nem számít beszédhibának, idővel teljesen eltűnik.
2. A „funkcionális pöszeség” a hangképzés zavara, melyet a logopédus hatékonyan tud orvosolni.
3. Az „organikus pöszeség” a beszédszervek fejlődési rendellenessége, ez esetben a kezelés a fogszabályozó szakorvos és a logopédus közös feladata. A beszédjavítást megelőzően, vagy azzal párhuzamosan szükséges a helyes beszéd fizikai feltételeinek megteremtése.

A nyelvlökéses nyelés okozója a nem megfelelő nyelési folyamat. Naponta közel kétezer alkalommal automatikusan nyelünk és nem gondolunk bele, hogy ez milyen összetett folyamat.

Szabályos nyeléskor a fogsor és az ajkak lazán zárulnak, a nyelvhegy pedig a felső fogsorhoz támaszkodik és erőt fejt ki rá. Maga a nyelv laza, hátrafelé hullámzó mozgást végez. Amikor ez az összhang felborul, megbomlik az izomegyensúly és kialakul a beszédhiba, ami fogazati és harapási rendellenességekkel, valamint az arc és a fogívek fejlődési zavarával is társulhat.

A hangképzés során bizonyos hangok pl. az “sz”, “z”, “s”, “cs” torzított képzése jön létre és a nyelv hegye láthatóvá válik a két fogsor között. A kezelés a fogszabályozáson és a nyelés helyes folyamatának visszaállításán alapszik.

A raccsolás eredete egy gyermekkori beszédhiba rögzülésében rejlik. Időnként szükségessé válhat a nyelvfék felszabadítása, azonban a döntő feladat a logopédusra és a támogató családi háttérre hárul.